Mi ez? A {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Ha csatlakoznál vagy érdekel a kihívás részletes szabályzata, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését. A többi résztvevő írása az inlinkz gyűjtemény gombjára kattintva érhető el. A kihívásra írt korábbi cikkeimet a vkpcímke alatt találhatjátok meg.
Remek téma, már egy ideje vezetem a telefonomban, úgyhogy akik ragaszkodnak hozzá, hogy valami tárgyi ajándékkal lepjenek meg, de tanácstalanok, azoknak itt a főnyeremény poszt! Persze a vágyaim a legritkább esetben vonatkoznak tárgyakra (ha pedig igen, akkor olyan pontos meghatározással, hogy inkább mégse álljon neki senki egyedül vásárolgatni nekem), de most összeszedtem magam és a megvalósíthatóságra tekintet nélkül összeszedem az eheti kívánságaimat:
1. Klepetus, avagy hétköznapi nevén poncho, lehetőleg meleg és pont olyan, mint amilyen a tesómnak van és amilyet már nem lehet kapni, ezért ez a kép csak illusztráció
2. Harry Potter and the goblet of fire – kizárólag angolul, kizárólag ebben a kiadásban (Bloomsbury), ugyanis már csak ez hiányzik a gyűjteményemből.
3. Egy csillagász távcső, hogy ne kelljen kimennem a csillagvizsgálóba a világ végére, hogy a holdat nézzem (és ne kelljen közben mások hülye kérdéseit hallgatni)
4. Egy külső winchester, hogy ne kelljen mindig és folyamatosan a hajamat tépnem a gépem mikroszkópikus adattároló képességén (de mondjuk egy új laptoppal is kiegyezek).
5. az utolsó hely mindenképp vitás, egy új bőrönd és a DM mogyoró illatú testvaja párbajoznak a nemes pozícióért.
Úgy tűnik, a január főleg a reflektálásról, önismeretről és a háttérmunkáról szól Imelda háza táján, úgyhogy megint írok egyet a blogger-kihívás témába. A “tinikorom kedvenc regénye” persze több méteres lista lenne, de ettől most megkíméllek Benneteket (ha mégis ellenállhatatlan kíváncsiság lappang Bennetek, ugorjatok be az olvasós blogomra).
Még egy szűkített felsorolás keretében is túl sok könyvről kellene szót ejteni, így aztán meglepő lehet, hogy a lehető legelcsépeltebb történetet kell kiemelnem: a Harry Pottert. Küzdöttem, hogy valami izgalmasabbal hozakodjak elő, de Rowling könyve szinte évente a kezembe kerül, és majdnem mindig mond valami újat.
A varázslók és boszorkák élete persze az egész világot elvarázsolta, de a kalandoknál, a rejtett világ izgalmánál sokkal több rejlik ezekben a regényekben – amit a legtöbbször (pl. a filmekben) teljesen figyelmen kívül hagynak (így aztán az egész merchandise végtelenül hidegen hagy). Az emberi kapcsolatok sokfélesége, a néhol komplex, néhol egyszerű karakterek olyan közel állnak hozzám, hogy néha szívesebben “társalgok” velük, mint a valódi emberekkel. És akkor ott van a tanulás értéke, a könyvek mély szeretete, a történelem iránti vonzódás, ami láthatatlanul körbefonja a sorozatot, méghozzá úgy, hogy végül az események háttérbe szorulnak a nagyon erős hangulatiság mögött. Ehhez társul az angolszász kultúra folyamatosan tapintható jelenléte, ami anglomán lelkemnek minden egyébnél kedvesebbé teszi a Harry Pottert. De azért persze az izgalmak sem válnak a történet kárára.
Így aztán – elkötelezett kultúrsznobként pironkodva kell bevallanom – én is a HP-rajongók milliós táborát gyarapítom :)
a {Vigyázz! Kész! Posztolj!} egy kéthetente jelentkező blogger kihívás, ahol a résztvevők előre meghatározott, egészen a cikkek megjelenéséig titkos témákról írnak blogjukban. Az írásaim (és a többi résztvevő cikkei) #vkp hashtaggel vannak jelölve és minden szerdán este 6 órakora jelentkezünk vele. A kihíváshoz azért csatlakoztam, hogy egy kicsit jobban megismerjetek engem is, ne csak azt, amit csinálok :) Ha csatlakoznál, keresd fel a VKP kihívás összefogó bejegyzését.
Ready! Set! GO! – Collecting
So what’s this? Ready-Set-Go! is a Hungarian blogger challenge. Every second Wednesday, bloggers who have joined this program will post articles about a topic initially kept in secret. All topics appear with the #vkp hashtag (the Hungarian initials of ready-set-go) and are published at exactly 6 pm (local time). I have joined this challenge so you get to know me a bit better, not only through my creations. If you like this challenge, you may join, but please use a different hashtag (e.g. #rsg or something) So here we go!
Tehát a mostani témánk: gyűjtögetés
Azonnal húsba vágó a találat. Úgy gondolom, alapvetően az emberek két csoportba sorolhatók: a gyűjtögetők és a kidobók. Mondanom sem kell, az első csoportba tartozom. Világ életemben félreraktam mindenféle kacatot a “jó lesz az még valamire” felkiáltással, és ha hiszitek, ha nem, tényleg nagyon sokszor jó is lett (ez talán már néhány bejegyzésemből ki is derült). Ugyanakkor szép lassan azért rájöttem, hogy a Feng Shui is tud valamit, amikor azt mondja: csak azokat a tárgyakat őrizzük meg, amelyeket egy éven belül használtunk, kézbe vettünk, szerettünk. A helyhiány mellett igényem fejlődött ki arra, hogy letisztult, sima felületeket lássak – így most bátran mondhatom, harmonikus környezetben élek, ahol a gyűjtögető szenvedélyem maradványai még barátságossá teszik a környezetet, de mégsem fulladok bele a kacatokba.
Valami konkrétat gyűjteni ugyanakkor fantasztikus dolog. Valamilyen küldetéstudattal ruház fel, és a gyűjtés által teljesen hétköznapi tárgyak (bélyeg, szalvéta, sótartó, akármi) különleges értéket kezdenek hordozni és mindeközben még új barátokat is találhatsz, akiknek ugyanez a szenvedélyük.
Első komoly gyűjteményemhez a nagymamám révén jutottam, aki pici korom óta gyűjtötte nekem a szalvétát. Négyévesen mindig óriási élmény volt leülni, és szépen, vigyázva átnézegetni a több cipősdobozban tartott színes papírokat. Később következett a játékmackók csoportja, amelyből nagyon komoly hadsereg vált volna, ha szegények nem az ágy alatti dobozokban végzik (a kedvencek kivételével, akik a mai napig a polcon ülnek, és barátságosan mormognak rám, ha morcosan érek haza). Az ABBA rajongói korszakom idején mindenre igényt tartottam, ami az együttessel kapcsolatos, ám két maradandó baráttal is gazdagodtam az ABBA-n keresztül.
Az az írószerek iránti beteges vonzalmat azonban a mai napig nem sikerült kinőni. A papírbolt gyerekkorom óta nagyobb izgalommal tölt el, mint bármilyen egyéb üzlet, és bár mindenféle tollak, ceruzák és papírok is kiváltják a felfokozott állapotot, a szép noteszek, füzetek állnak a “tápláléklánc” csúcsán.
Ti hogy vagytok a gyűjtögetéssel? Mit gyűjtötök?
So the first topic I’m writing about is the collecting phenomenon, what we collect, etc. I think there are two types of people: the collecters and the throw-away-ers. Naturally, I belong to the first group. I’ve always put stuff on the shelves saying ‘I know it’ll be good for something’ and miraculously, it very often was (as you might have found out from my blog posts). Nevertheless, I came to realise that Feng Shui has a point as well, saying one should only keep objects which were used, held, loved within the past year. So I can confeidently say that by now I’ve found the perfect balance between the remains of my collecting mania and a complete clear-out.
I rather think that collecting something specific, however, is a fantastic thing. It is a kind of mission, and by collecting them, everyday objects like napkins, stamps, etc start to possess value, causing happiness – not to mention that collecting is a great way to find new friends, who have the same passion.
My first ‘collection’ came from my grandmother. She started collecting napkins for me when I was very little and as a four-year-old it was always a wonderful experience to go through these delicate pieces of colourful paper. Later I settled for teddy bears, who became a ‘grande armée’ before they ended up in boxes under my bed (although the favourites are still sitting on my shelves, murmuring friendly when I come home grumpily). At one time I was a great ABBA fan and gathered absolutely everything related to the band, but my best ‘collectors’ items’ turned out to be two great friends with whom I still keep contact, although the fandom is not there anymore.
The one thing, however, from which I could never recover collecting is stationary. I’ve turned more excited at the sight of a stationary shop than anything else, ever since I can remember. I love everything from papers to pens, but on the top stand notebooks and journals. I can pay ridiculous amounts of money on a beautiful notebook..
What do you think about collecting? Is there anything you collect?
Imelda Green's 